8 nagyhoz:
25 dkg rétes, fehér, tönköly liszt
25 dkg sötét rozsliszt
1 dl tönköly korpa
2 ek lenmag
1 ek szezámmag
1 ek só
1 tojás
1 dl olaj
3 dl tej
5 gr szárított élesztő (csak a franciában bízom)
1 tk cukor
1,5 dl víz (langyos a kovászhoz)
Tetejére:
napraforgómag, lenmag, szezámag
Kenéshez: víz, tejföl vagy tej
A liszteket összeszitálom és kiveszek belőle egy bögrével kb. 3 decit. Beleszórom a cukrot és az élesztőt, elkeverem és a langyos vízzel felengedem. Villával összedolgozom egyneműre és addig érlelem, amíg nem lesznek a felületén nagyobb erjedési lyukak. Melegtől függően 1,5-2 óra ez a művelet. (Nem kell félni, 2 óra alatt nem erjedhet túl, ha kezdő vagy akkor hagyd két órán át békén.)
A maradék lisztbe közbe belekeverem a korpát, magokat és a sót. Beleütöm a közepébe a tojást, beleöntöm az olajat és amint kész a kovász azt is beleöntöm. Miközben egyik kezemmel elegyítem a tésztát, a másikkal lassan csorgatom bele apránként a 3 dl tejet. Van amikor nem kell bele mind, van amikor több kell egy kicsivel. A lényeg az, hogy ne legyen túl lágy a tészta, mert akkor nem lehet vele dolgozni.
Addig dagasztom a tésztát, amíg nem válik el a kezemtől és az edény falától is könnyedén és nem lesz a felülete fényes. (kb. 10 perc)
Lefedve 1 óra alatt a duplájára kelesztem. Lisztezett deszkára borítom és 8 részre vágom. Egeysével ellapogatom a kezemmel kis kerek lepényekké, amiket szorosan felcsavarok és egy sütőpapíros tepsire teszek.
Amikor mindegyik készen van letakarom és 45 percig hagyom kelni. Ekkor bevagdosom a tetejüket, lekenem és megszórom a magokkal. Még 15 percig hagyom kelni. Majd finoman benyomom az ujjbegyemmel és, ha szépen/rugalmasan visszajön, akkor kész, ha besüllyedve marad, akkor még kell kellnie.
180 C°-on 30 percig sütöm. Kinyitom a sütő ajtaját és jó alaposan megspriccelem őket vízzel. Ilyenkor megy minden fele a víz, de nem baj. A gő jót tesz a héjának. Majd 200C°-on még 10 percig hagyom őket pirulni. Amikor készen van még egyszer megspriccelem vízzel és, rácsra szedve hagyom kihűlni őket.
Ha valaki nem tudná, az összes kelt pékárú, akkor van készen, ha az alját ütögetve kongó hangot ad.
És végül a mániákusoknak (nem pejorativan, én is az vagyok) egy fotó a belső szerkezetről, amit azért törtem vágás helyett, hogy látszódjon az enyhe foszlás:
Vélemény, hozzászólás?