Amikor február elején olvastam KicsiVú, pontosabban Anyukája receptjét, éreztem, hogy ezzel dolgom lesz.
Ma komoly fizikai munkával kezdődött a nap. Természetesen éhgyomorra, mert én tényleg képtelen vagyok reggel enni, így dél körül kopogó szemekkel tértem haza. Gyorsan és laktatót akartam enni, mert délután megyek vissza a dandárba. Nem is volt kérdés, hogy vizet teszek fel forrni, tésztának. A tésztánál nincs gyorsabb és laktatóbb étel. Na, de mi legyen a tésztán? Tanakodtam, majd a házi szarvaskolbászunk látványa, élből behívta az agyamba, KicsiVú tésztájának a képét. De még észrevettem egy fél paprikát és három fél paradicsomot is, amit ki tudja, hogy ki és mikor vágott meg. Erősen fonnyadásnak indultak már. Volt egy negyed tömlős sajt is, szintén beszáradt nyílással. Kihúztam mellé még egy újhagymát is és 2 gerezd fokhagymát, mert intenzív ízekre vágytam.
20 dkg makaróni
kb. 10 cm kolbász apróra vágva
1 szál újhagyma karikázva
3 fél paradicsom apróra vágva
fél paprika apróra vágva
2 gerezd fokhagyma apróra vágva
negyed tömlő krémsajt
1 kis pohár tejföl
bors, só, majoránna
sajt a tetejére
Amint megfőtt a tészta leszűrtem és hagytam egy szűrőben lecsöpögni. A fazekat úgy, ahogy volt, visszatettem a tűzre és már dobtam is bele a kolbászokat, paradicsomot és a paprikát. Nem szabad túl erős tűzön sütni, mert akkor a kolbász szaftja elpárolog, és a hús keményre sül (mint minden füstölt hústermék).
Amint úgy éreztem, hogy kolbászokból kisült mindent, beledobtam a karikákra vágott újhagymát és feljebb vettem a lángot.
Elég hamar megfonnyadt a hagyma. Ekkor borítottam bele a tejfölt, tömlős sajtot, fokhagymát. Tekertem bele borsot, egy csipet sót, 3 nagy csipet morzsolt majoránnát és összerotyogtattam. Kb. 2 percig hagytam főni őket, amikor beledobtam a tésztát és jól elkevertem.
Füstölt karavánt reszeltem rá és jól megettem a felét. Többet nem bírtam.
Vélemény, hozzászólás?