Régi szakácskönyvekben még narancsgrillázs néven szerepel, de ma már moszkauernek és florentine nevezzük ennek egy másik változatát. Egy süti, két városnéven, egy kicsit különös, de hát nem ez az egyetlen desszert, amit két nemzet is öntudatosan magáénak tekint. Persze van a kettő között némi eltérés, de attól még ugyanarról a teasüteményről van szó.
Hozzávalók
1,5dlhabtejszín
20dkgcukor
15dkgdió
3dkgfinomliszt(vagy étkezési keményítő)
3dkgkandírozott narancshéj
1dbnarancs(kezeletlen vagy bio)
1csipetsó
20dkgétcsokoládé
Elkészítés
A tejszínt egy kisebb lábasba főzni kezdjük. A diót egy tasakba szórjuk és sodrófával durvára törjük. Fontos, hogy legyen benne egészen finom, szinte darált rész és maradjanak nagyobb darabok is, hogy az eredmény rusztikus legyen.
A felforrt tejszínbe belekeverjük a cukrot és a diót. Amikor újra forr, az apróra vágott narancshéjat és a lisztet két részletben belekeverjük. Ha újra felforr készen is van. Vegyük le a tűzről is hagyjuk teljesen kihűlni.
A sütőt előmelegítjük 200 fokra légkeverés nélkül, alsó-felső mód és két nagy tepsire sütőpapírt terítünk. A kihűlt masszába belereszeljük a friss narancshéját. Elbírja az egészet is, ha nagyon intenzív narancsos ízre vágyunk, én csak a felét szoktam. Beleszórjuk a sót és simára keverjük.
Egy kis kanállal kanalazhatjuk is a sütőpapíros tepsire, de habzsákból lényegesen gyorsabb a haladás. A habzsáko visszahajtjuk egy magas pohárra és beletöltjük a tésztát. Kiemeljük és a végét szorosan megcsavarjuk, hogy ne folyjon ki. Vágjunk rajta egy másfél centis nyílást, hogy nehogy elakadjanak a nagyobb dió darabok és nyomjunk kicsi halmokat a tepsire. Ügyeljünk rá, hogy egymástól jó messzire helyezzük el őket, mert sütés közben vékonyan elterülnek majd.
Tegyük az előmelegített sütőbe és süssük meg 5 perc alatt. Ha már megbarnult kicsit a széle, akkor készen van kivehetjük. Amíg az egyik sül, a másik tepsire ki tudjuk nyomni a következő adagot. A kisültről húzzuk le a moszkauereket a sütőpapírral együtt és máris ráteríthetünk egy tisztát, amire kinyomhatunk egy újabb adagot. Így összesen két tepsivel meg lehet sütni a 60 db-ot folyamatosan cserélgetve őket. Még melegen pogácsaszaggatóval szabályos kerekre vághatjuk őket. A leeső darabok sokáig elállnak és kiválóak torta díszítésre.
Gőzfürdőt készítünk, annyi vízzel, hogy ne érjen a tál aljához. A csokoládét felaprítjuk és a 2/3-át a tálba szórjuk olvadni. A maradék 1/3 részt várjuk apróbbra. Ha már kezd olvadni kevergessük, hogy ne hevüljön fel túlságosan az elolvadáshoz. A víznek sem szabad forrnia alatta, mert akkor megég a csokoládénk. Ehhez a részhez sajnos türelem kell.
Ha elolvadt a csoki, beleszórjuk a félretett harmadot, kettőt keverünk rajta és levesszük a tálat a tűzről. Így keverjük addig, amíg az egész egynemű és szép sima lesz. A talpával lefele tegyük a csokiba a kihűlt moszakuert és egy sima vagy mártóvilla segítségével billentsük át a kezünkbe és a felesleget egy cakkos mintázó kártya vagy villa segítségével hullámosan visszahúzzuk a tálba. Így tegyük rácsra, hogy zavartalanul megkössön rajta a csoki. A többit ugyanúgy egyesével csokiba mártjuk és a kártyával mintázzuk. A csoki megkötése után tároljuk egy dobozban. 2 hónapig tartható el.