Tavaly csúnyán lecsúsztam a hónapos retek savanyításról, mert szeptemberben kaptam észhez és akkor már kikopik a piacokról. Noha teremhetne ugyanannyi októberben is, mint áprilisban, de mi akkor már csak az őszi-téli zöldségekre koncentrálunk. A levét ilyen szépen megfestette a retek és a lila hagyma héja. Flancos fogások mellé is remek, de nekem leginkább tojásos galuska és petrezselymes újkrumpli mellé passzol. Nagyon finom roppanós és fűszeres, borsos az íze. Idén még biztos készítek pár üveggel.
Hozzávalók (2 személyre)
2 csomag hónapos retek
1 hüvelykujjnyi friss gyömbér
2 fej új lilahagyma
1 gerezd fokhagyma
5 dl víz
2 dl fehérborecet
4 evőkanál nyírfacukor (vagy 3 evőkanál sima cukor)
2 evőkanál só
1/2 teáskanál frissen őrölt bors
.
1. Készítsünk elő 3 db 3 dl-es befőttes üveget. A hónapos retket, gyömbért, lila- és fokhagymát megpucoljuk és felkarikázzuk.
2. Egy közepes méretű lábosba belemérjük a vizet, ecetet, cukrot, sót és borst és felforraljuk. Ha forr beledobjuk a felkarikázott zöldségeket és 7 percig tovább főzzük együtt. Az előkészített üvegekbe átszedjük, lezárjuk és dunsztba tesszük 3 napra, amíg szépen lassan kihűl.
Ha nem szereted a fehérborecetet, akkor lehet használni hozzá a megszokott uborka, paprika stb. savanyúság levét:
5 dl víz
2 dl 10%-os ecet
15 dkg nyírfacukor (vagy 10 dkg rendes cukor)
3 teáskanál só
Dunszt: Kosár, doboz, fotel alja, bármilyen alap jó, ami stabil és ki tudjuk bélelni 7-8 réteg pokróccal, paplannal, újsággal vegyesen. Ebbe a fészekbe tegyük a forró üvegeket, hajtogassuk rá a rétegeket és hagyjuk zavartalanul kihűlni. Így biztosan vákum keletkezik és eláll a savanyúságunk tartósítószer nélkül.
Ha nem bízol a csíramentes üvegben és a tökéletes dunsztolásban, akkor jobb kihagyni és hűtőben tárolni evésig. Vagy tartósítószerekkel is rá lehet menni, de ahhoz nem értek, ne is kérj benne tanácsot. Köszi.
Próbáltam hámozás nélkül is a retket, de a héja zavaróan más állagú lesz, jobb hámozva.
Ildi
Szia,
én csak most találtalak meg, de valami csodás dolgokat készítesz! 🙂
Sűrűn visszajárok majd... 🙂
Hódolatom,
Ildi 🙂