Szerintem minden rendes "gasztrobeteg" ismeri a Hasselback burgonyát. Azok, akik most értetlenül merednek, megnyugodhatnak. Még nem beteges a szenvedélyük.
A Hasselback burgonya egy svéd különlegesség, amivel én testközelbe, tavaly a Szigeten kerültem. Nagyon tömény volt a vajas-olajban tocsogó burgonya, de a külseje annyira megtetszett, hogy itthon kutatni kezdtem. Ehhez hasonló oldalakba futottam és azóta gyakorta előfordul a konyhánkban. Héjával csak újburgonyából készítem, az őszi, már hámozott formában kerül sorra.
1-2 kg egyforma méretű burgonya
só, bors
némi olaj
Először folyó víz alatt egy körömkefével, átsuvickolom az összes példányt, minden oldalról. Leülök, keresek egy jó rádió adót és türelmesen bevagdosom a burgonyákat, ügyelve, hogy az alján 2-3 mm maradjon. A 4. példány után rájövök, hogy ez nagyon gyorsan megy és egyre nagyobb kedvvel haladok a célig.
Tepsibe teszem őket, minimális közt hagyva és mindegyiket sózom, borsozom. Leginkább a felületüket, mert ilyenkor zártak és nem szórakozom azzal, hogy benyúlkáljak a szeletek közé. Némi oliva olajjal meglocsolom a tetejét, majd a kezemmel vizet spriccelek rá.
200 C°-on 50 perc kellett ezeknek a példányoknak, de a sütési idő a mérettől függ. Kisebbek gyorsabban sülnek, ezek közepes példányok voltak. Fél időben szoktam újra sózni és borsozni, mert akkor már szépen kinyílnak, mint a harmónika.
Olvastam, hogy locsolgatni kellene menet közben. Na én azt nem. Örülök, hogy zsír/olaj/vaj szegény burgonya köretem van. Az a pár csepp oliva a tetejére bőven elég az én ízlésemnek.
Sajtot sem szoktam rápirítani. Ez a maga egyszerűségében tökéletes.
Amikor nem köretnek, hanem nasinak készül, akkor középen rátenyerelek (sütés után), hogy ilyen pillangó szerű legyen. Mellé több féle, tejföl alapú mártogatóst (fokhagymásat, zöldfűszereset, curryset, stb.) teszek. A szeleteket kézzel, egy mozdulattal le lehet választani. Nagyon finom és egészséges fogás.
Vélemény, hozzászólás?